Háttérbeszélgetések

Körmendy Imre

Melyek a Fokoláre mozgalom fő kihívásai ma Magyarországon?

A vallási pluralizmusról

Imre: Igazából azt kell mondanom, hogy érzésem szerint ez nem nagy probléma. Magyarországon létezik ez a sokszínűség. Érzékelem a különböző felekezetek jelenlétét a munkahelyemen, az ismeretségi körömben. Jelen van a zsidóság vagy a muszlim világ, a Krisna tudatú hívők… Ez utóbbiak - az érzésem, hogy - egy nagyon kicsi kisebbség, és ezért nem jelentenek problémát. Az ökumené pedig, egy két esettől eltekintve, nem érzem, hogy ez a Fokolárénak a problémája lenne.

Palkó:  A Fokoláre mozgalomnak mi a viszonya a vallási vagy felekezeti pluralizmushoz?

Imre:  Megtörtént a zonetta tanácson belül a fiatalítás. Enci és a Géza átvették Banditól és Kláritól az ezért való felelősséget, és a papjaink és a plébániai közösségek ezt élik. Ökumenikus lelkész-körök vannak a papjaink körül, ezek évente országos találkozót tartanak. Erről beszámoltak már Rómában, tehát szélesebb körben is ismertté vált. A plébániáink, azok nagyon intenzív kapcsolatot építenek a más felekezethez tartozó keresztényekkel.

Palkó: Van-e valami olyan kezdeményezés, amit a Fokoláre mozgalom inspirálására katolikusok, reformátusok és evangélikusok közösen végeznek, a közös imádságokon túl?

Imre: Én nem tudok róla, hogy lenne ilyen.

Palkó: Úgy tűnik, hogy Reydibel megjelenése nagyon megtermékenyítőleg hat most.

Imre: Egyetértek.

Palkó: A nagy kérdés mégis az lenne, hogy a Fokoláre közösség össze tud-e fogni a reformátusokkal és másokkal, ami valamiféle közös fellépés lenne a szekularizáció és más társadalmi kihívásokkal szemben.

Imre: Azt kell mondanom, hogy a Fokoláre közösség téblábol Magyarországon. Nem találjuk a saját hangunkat, arcunkat, és az igazi, érdemi társadalmi jelenlétünket. Ez árnyékol be mindent. Bizonyos értelemben visszahúzódtunk az ólmelegbe. Van egy-két élő terület, mint például a nyári  ifjúsági táborok. Úgy tudom, év közben is van valamennyi találkozási lehetőségük, de valamiféle közös akciót a társadalom felé én nem nagyon látok.

Palkó: Társadalmunkban a zsidóságnak van egy markáns jelenléte…

Imre: Mintha egy százalék körül lenne, és valahol olvastam,  hogy egyre több a vegyes házasság. Láttam azt, hogy Mária művén is vannak olyanok, akik keresztények, de zsidó gyökerűek, de nagyon óvatosan hozakodtak ezzel elő (egyikük húsz év után). Ez mutatja, vagy legalábbis sejteti velem azt, hogy ők érzékelnek valami problémát itt Magyarországon, talán akár még a mozgalmon belül is.

Palkó: A Fokoláre mozgalomnak nem nagyon van együttműködése a zsidókkal…

Imre: A harmadik dialógusnak már felelőse sincs a kiszóna tanácsban… Arra emlékszem, hogy a papjainknak, még a létező szocializmus idején volt kapcsolata például a Frölich főrabbival. Nem tudom, hogy ez ma mennyire élő.

Elvilágiasodás és csökkenő vallási részvétel

Palkó: Én szétválasztanám az elvilágiasodást, ami egy életformát jelent, az anyagias szemléletet, stb. és a hit elvesztését, amikor valaki nem hisz vagy a maga módján hisz, és nem tartozik vallási közösséghez. A Fokoláre mozgalomnak küldetése lenne, hogy foglalkozzon velük…

Imre: Te küldtél nemrég egy kimutatást arról, hogy az egyes országokban hányan imádkoznak naponta meg hetente a közös rituálékon kívül, és ott Magyarország az utolsók között szerepel. Azt kell mondanom, hogy a mi beszélgetéseinkben ezek a témák nem igazán jönnek elő. Tehát az elmúlt tíz-tizenöt évben én biztosan nem emlékszem, hogy a fokolárban beszéltünk volna a közömbösekről vagy az egyéni módon vallásosakról, a szekularizmusról. Azt érzékelem, hogy mintha a rendszerváltással előtérbe került volna az anyagi megkapaszkodás, az anyagi rendezettség. Látszik ez a például lakáskultúrában. Megnövekedtek az igények, aminek sokszor egy család nem is tud igazándiból eleget tenni. A gazdasági lehetőségek megnyílásával szétvált a közösségen belül is a gazdagabbak és a szegényebbek világa. Nem látok egy igazi nyitottságot a részünkről.

Én úgy érzékelem, hogy többen a legbensőbbek közül nem értik, hogy mi az az ötödik dialógus, mik a kiáradások. Továbbra is a négy dialógusról beszélünk hivatalosan, és nem ismerjük fel, hogy az ötödiknek jelentősége lenne, azaz a szakmánkon keresztül lehetne megszólítani embereket.

Palkó: Sokan a kiáradásokat egyszerűen narancsként értelmezik… Én egyébként úgy gondolom, hogy ma a nem hívőkkel való foglalkozásnak nem egy külön szekciónak kellene lennie, hanem mindannyiunk apostolkodásának a része. Sokszor én sem tudom, hogy miként viszonyuljak ilyen emberekhez, amikor találkozom velük. Számomra ez nyitott kérdés…

Társadalmi-politikai klíma

Imre: Ezzel kapcsolatban azt tudom mondani, hogy a Fokoláre közösségben itt Magyarországon az, hogy elmélyedjünk bizonyos társadalmi, történelmi kérdésekben ez nagyon a perifériára szorult vagy egyáltalán elmaradt. Értem, hogy a szeretetnek elsődlegessége van, de amikor én néhány éve elővettem Bibónak az eltorzult magyar alkatról szóló tanulmányát, akkor ezt teljes értetlenség fogadta: Miért kell ilyesmivel foglalkozni… Egyszer leírtam a fokolár számára, hogy a statisztika mit mutat, hogy az egyházainkban milyen törekvések vannak, megint csak hasonló volt a reakció. Ezek a dolgok nem érintenek meg bennünket. Azzal szembenézni, hogy mi számít nacionalizmusnak, nekem úgy tűnik, hogy akár társadalmi méretekben is nagy homály van. Évekig tanítottam településmérnöknek, tájépítésznek készülő embereket, és amikor a települések elemzésénél előkerült a nemzeti hovatartozás, akkor majdnem minden évfolyamban előjöttek ezek a kérdések, hogy hogy képzelheti magát egy Magyarországon élő ember mondjuk németnek vagy szlováknak. Ő magyar, slussz, kész. Vagy ha valaki elhagyja az országot, akkor elhagyta a magyarságot – hangzott el fiatalok részéről. Ilyen hamis képzetekkel küzdünk. És amikor az idejövő embereket migránsnak nevezik, ez már teljes alja minősítés. Tehát ez kriminalizálja a bevándorlást. Hasonlóképpen, amikor a szegénységet törvényekkel akarjuk megoldani: közterületen nem lehet életvitelszerűen tartózkodni. Ez mind megbélyegzés, kriminalizálás, és ezt sajnos a hivatalos propaganda terjeszti. A társadalom hivatalos vezetése ezt éli, és ennek nagyon szomorú következményei vannak.

Palkó: Az érdeklődés hiányát lehet egyfajta műveltség hiányának is tekinteni. Itt azonban „klímáról” is szó van, ami nem kedvez az ilyen jellegű beszélgetéseknek, sőt leblokkolja ezeket. A napokban valaki közülünk arra figyelmeztetett, hogy az ilyen jellegű beszélgetések megbonthatják a Fidesz szavazók táborának az egységét, pedig jó lenne elkerülni azt, hogy valaki Gyurcsányra szavazzon. Itt a párbeszéd egy veszélyforrásként jelenik meg, hiszen eltérő gondolatokat is meg lehet fogalmazni. Lehet valaki konzervatív vagy jobbközép, de ha eltér a Fidesz hivatalos álláspontjától, akkor az veszélyes lehet a közösségre nézve. Ez szerintem egy önmagunkra rakott bilincs.

Imre: Nézd, a helyzet a következő: A Kossuth rádiót szoktam hallgatni. Azon kívül, hogy itt a közszolgálatiság helyett egy durva propaganda zajlik, ami szerintem egy botrány, azt látom, hogy egyre több kormányzati döntés kísértetiesen idézi a létező szocializmust, annak is egy rossz időszakát, egy korai, durvább időszakát. Szembesültünk ezzel, én speciel a szakmámon belül is, hogy egy normális vagy normálisnak és egészségesnek tűnő társadalom szembe mer nézni azokkal a nehézségekkel, amik a társadalomban vannak. Ezzel szemben mi úgy véljük, ha nem beszélünk a problémákról, akkor nincs is. A létező szocializmusban nagyon kevesen beszéltek a cigányság problémájáról. Közben folytak olyan programok, hogy felszámolták a barlanglakásokat, áttelepítették őket erre kiszemelt falvakba, városokba. Volt, aki ellenállt ennek, hogy ne oda költöztessék őket, de nem beszéltünk róla. Most is azt tapasztalom, hogy mindenki, aki bármiben is más véleményen van, az úgy jelenik meg, mint aki az ellenség malmára hajtja a vizet. Nem tudom minek nevezzem ezt. Egy rossz filozófiai felfogás: az a gyengeség jele, ha bármiben engedünk. A többszólamúság már nehéz számunkra.

Palkó: Ez a nyilvános viták elkerülésének egyik oka, ami magyarázza a Katolikus Egyháznak az immár közmondásos hallgatását. Ha beszélünk a problémákról, akkor felnagyítjuk azokat. Nem reagálunk bizonyos sértésekre, így például a pápa gyalázásra, akkor az szépen elhal, ha pedig reagálunk, akkor vitát gerjesztünk és a közvéleményben tudatosodik a meglévő probléma.

Imre: Az biztosnak tűnik a számomra, hogy vannak olyan kérdések, amelyeket egy szűkebb körben kellene megbeszélni, más dolgokat pedig a széles nyilvánosság előtt. Vannak például speciális teológiai kérdések, amelyekkel nem az óvodás gyerekeket kell bombázni. Példa: Mária nem is állhatott a kereszt alatt, mert a római törvények nem tették lehetővé, hogy a családtagok ott legyenek. Ezt a distinkciót én sokszor nem látom. Az is látom, hogy sokszor egy gyalázás, a szent koronának micisapkaként való minősítése, vagy hogy a szent jobb egy hullacafat, azáltal lesz ismert, hogy a közmédia csámcsog (szörnyűlködik) rajta.

Ifjúság, fiatalabb generációk megnyerése és bevonása

Imre: Ez örök kérdés, de látom, hogy erre a popik, popák, családok is rendre figyelmet fordítanak. Én ebben a dologban egyetlen kérdést látok, hogy az igazi vezetőnek mi szűkén vagyunk. Aki azon kívül, hogy velük van, segíti őket, valamilyen módon vonzó vezető legyen. Most előkerült a lelki vezetés helyett a lelki kísérés. Ez olyan, mint amikor a pásztor nem a nyáj élén megy, hanem terelgeti őket. Ez talán még az egyházi szóhasználatban is jelenthet változást, de ezzel együtt olyan embereknek híján vagyunk, akik az ifjúság számára tartósan komoly vonzerőt biztosítanának. Ami talán bennünk túlzottan is megvolt a kezdeti időkben, hogy mi egy fantasztikus élcsapat vagyunk, ez a lendület mintha nem jellemezné a fiatalokat. Nagy örömmel részt vesznek a táborokban, de hogy az  egyetemeken, a munkahelyen mennyire tudják képviselni a keresztény értékeket… Nekem nincs közvetlen rálátásom erre, de a hírek, amik eljutnak hozzám, nem egyértelműek.

Elérhetőség és  láthatóság

Palkó: A Fokoláre mozgalom kommunikációja kifelé, más szervezetekkel és hálózatokkal való együttműködése.

Imre: Az elérhetőség nehéz kérdés, mert ez 10 éve, 20 éve, 30 éve probléma, hogy legyenek olyan találkozási pontok, ahová el lehetne vinni azokat, akikkel közelebbi kapcsolatba kerültünk. A helyi közösségek, legalább is itt Budapesten, nem igazán nyitottak. Ide elvben meg lehet hívni újakat, de  most legutóbb 28-an vagy 29 en voltunk, és egyetlen egy volt új.  Ugyanakkor pedig újra és újra előkerül, akár a legbensőbb tagoktól is, hogy nem tud hova hívni embert.

A másik dolog: A Mária rádió, az Újváros online - van egy két ilyen fórum -, ahol mi rendszeresen jelentkezünk, de nem tudom, hogy a Mária Rádió mennyire széles társadalmi köröket érint. Az Új város online esetében pedig nagyon sok hasonló kiadvány van, és nem tudom, hogy tudja megállni a helyét ezek között. Az Újváros online-t én szívből tudom ajánlani mindenkinek. A jó cikkeket többeknek továbbítom, eldicsekszem, hogy megint írtam egy cikket, és akkor ezt szakmai körben tudom terjeszteni, és általában jók a visszajelzések. De az a fajta elérhetőség, hogy mondjuk az Új Város Központ működjön úgy, ahogy más helyeken van, hogy mondjuk péntek esténként be le toppanni, ez a fajta elérhetőség nincs.

Palkó: Amit én látok, egyetértve veled, hogy a könyvkiadás is figyelemre méltó, de mintha hiányozna egy átfogó kommunikációs stratégia a Mű céljainak az érdekében. Ez talán szemlélet kérdése, talán nem tudatosodik bennünk, hogy ez fontos. A Wikipédia például ma az elsődleges tájékozódási forrása sok embernek, és érdemes megnézni, hogy mi van fent a mozgalomról.

Integráció a helyi környezetbe

Palkó: A mi szóhasználatunkkal élve ez az inkulturáció lenne. Egy példa: Mintegy húsz éve próbálkozzunk azzal, hogy a Politikai mozgalom az egységért valamiképpen elinduljon, és ennek itt nincs sikere. Ez talán valamiféle inkulturációs képességnek a hiánya, ami nem biztos, hogy (csak) a mi hibánk. De tény, hogy ez az összes volt szocialista országban nem tud gyökeret verni.

Imre: Ez talán összefügg azzal is, hogy 1947-ben a kommunisták első dolga volt, hogy erőszakosan megszüntettek 7000 civil szervezetet, és még a mai politika is úgy tekint a civil szervezetekre vagy szerveződésekre, amit nem ő hozott létre, mint ami egy, a hatalmat gyengítő veszélyforrás. A nyári egyetemen, ahol rendszeresen előadok, a fiatalok, az egyetemisták ezt gyanakodva nézik: Miért feladata mondjuk egy polgármesternek, hogy támogassa azokat a civil szerveződéseket, amelyek utána majd ellene fognak ágálni bizonyos kérdésekben?

Ez visszavezet bennünket a társadalompolitikai klímához. Nagyon tekintélyelvű ez a társadalom, és ehhez a tekintélyelvűséghez nehéz idomítani a nem tekintélyelvű fokolárét.  Ehhez hozzá kell tennem, hogy a Magyar Katolikus Egyház, amit én jobban ismerek, szintén nagyon tekintélyelvű. Néhányan azt mondják, hogy feudális. Tehát ehhez nagyon nehezen lehet inkulturálódni, hiszen pont ezeket szeretnénk meghaladni. A szinodalitás pont ezzel megy szembe.

 POLARIZÁCIÓ MAGYARORSZÁGON

Imre: Meg tudom erősíteni, hogy erősen polarizáló klíma van Magyarországon. Ezzel küzdök. És ez itt a néplélek vagy nem is tudom… Az építésügyben, településtervezésben látom, hogy nagyon sokan szeretnének kivételezett helyzetbe kerülni. Másnak nem szabad ide építeni, csak nekem. Sokan szeretnének kivételes jogokhoz jutni. Ebben kellene nekünk, az egész társadalomnak mozdulnia, fejlődnie a kis iskolás kortól kezdve, hogy te jogtalan előnyökre ne törekedjél, mert ez az egész társadalom együttműködésének a jogi alapját megkérdőjelezi. Napjainkban a nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházás, a barnamezős beruházás, a rozsdaövezeti beruházásoknak a kivételezése. Ezekre nem érvényesek a szabályok. Ez szerintem botrányos. Szerintem, ha a jogállamiság létezne, akkor valahol itt kéne kezdeni.

Palkó: Itt azt írják, hogy „elfojtják az ellenvéleményt”. Van egy a nagyon érdekes jelenség, amit az előző rendszerből örököltünk, az öncenzúra. Nem vág senki a fejedre… Én úgy látom, hogy a politika és a megélhetés erősen összefonódik Magyarországon. Bizonyos helyeken, a narancsos vidékeken nem tudsz úgy vállalkozó lenni, hogy ne lennél benne a fideszes összefogásban, mert egyszerűen tönkre mész vagy tönkretesznek. Ezt egy nyugat európai kontextusban ilyen formában nem találod. Ez is az ellenvélemény elfojtásának egyik módja.

Imre: Ez az öncenzúra valójában félelem. Nincs meg a társadalomban a nyugodt polgári lét. Például a lapkiadás Magyarországon nem nagyon tud megélni hirdetések nélkül. Ha a kormány nem hirdet benne, akkor tönkremegy. Az ellenzéki sajtót nem tiltják be, hanem ellehetetlenítik gazdaságilag, vagy felvásárolják. A Magyar Nemzet például egy egészen más formációval, más hozzáállással, más beállítottsággal jelenik meg újra.

Palkó: Itt vannak a társadalmi, kulturális kérdések. A kultúrharc, az LMBTQ jogok, a vallási értékek. Intolerancia, megosztottság…

Imre: A Fokoláre mozgalomban nem néztünk szembe a társadalom gondjaival. A szocializmusban sem, az egyházban sem, és ez szépen araszolgat tovább. Ezektől megijedünk, azt hisszük, hogy egy-két szigorú törvény megoldja a helyzetet… és nem vagyunk felkészülve. Csak egy példát mondok: itt a kormányzati kommunikáció. Bármi gond fölmerül Brüsszelben a magyar jogállamisággal kapcsolatban, soha nem beszélnek arról, hogy mit kér Brüsszel, és azt mi hogyan teljesítjük. Mindig ugyanaz a szólam: Azért támadnak bennünket, mert a család szerintünk férfi és nő életszövetségére épül, és a gender-ideológia ellen vagyunk, ezért ütnek, vágnak bennünket, és ezért nincs pénz a tanárok fizetésére.

Azt kell mondanom, hogy az egyik legnagyobb problémája a társadalomnak a szolidaritás hiánya. Amikor a tanárok tüntetnek, akkor a volt középiskolás osztálytársaim elkezdték mondani, hogy a tanárok ne tüntessenek, hanem tanítsanak. Ezek mind egyetemet végzett, nyelveket beszélő emberek. Tehát nem vagyunk szolidárisak azzal, aki kimegy az utcára, akár kockáztatva munkáját is. Ez az, amit valamelyik német a második világháború idejéből mondott: Amikor támadták a homoszexuálisokat, akkor nem szóltam, mert én nem vagyok az. Amikor támadták a zsidókat, akkor nem szóltam, mert nem vagyok az. És amikor értem jöttek, akkor már nem volt senki, aki segítsen.

Palkó: Csizmadia Ervinnek van egy elemzése, azt hiszem, hogy a Szabad Európa honlapján, ahol arról beszél, hogy hazánkban miért nem tud társadalmi méreteket ölteni egy tiltakozás. Akit nem érint a saját bőrén vagy a saját zsebén a dolog, az otthon ül, és nézi a TV-ben a tüntetéseket. Ezzel szemben  a román társadalom a pedagógusok oldalára állt, és tömegek mozdultak meg.

Imre: A tegnapi híradásokból kiderült, hogy micsoda különbség van a magyar és román társadalomban - e tekintetben.

A TÁRSADALMI PÁRBESZÉD FELTÉTELEI

Palkó: Vetítsük rá ezt a Fokoláre mozgalomra. Mik lennének a konstruktív vagy eredményes társadalmi párbeszédnek a feltételei a Fokoláre mozgalomban? Hozzáteszem, hogy egy ilyen párbeszéd megléte mintegy előfeltételét képezi annak, hogy létrejöjjenek az Új Emberiség világai vagy a kiáradások. Aztán szó van az inkluzív részvételről. Bármelyik félnek részt kéne venni ebben, hogy különböző nézőpontok kifejezésre tudjanak jutni.

Imre: Ezek a pontok, amiket kidolgozott ez a mesterséges intelligencia, ezek nagyon jó pontok. Számomra kifejezetten öröm volt ezt végigolvasni. Az, hogy „fontos biztosítani, hogy a különböző nézőpontok és érdekek képviseltessék magukat az átfogó és kiegyensúlyozott vita elősegítése érdekében”. Nagy-Britanniában, amikor a városokat érintő városrendezési vagy közlekedési problémák merülnek fel, akkor a kormány delegál két külső embert. Az egyik vezeti a lakossági fórumot, a másik pedig elkészíti a független beszámolót. Magyarán, hogy a helyi hatalom ne befolyásolhassa semmiben az ott elhangzott érdemi kérdéseket és hozzászólásokat. Erre Magyarországon vannak már próbálkozások, de ez a fajta jogi-társadalmi háttér még nincs meg.  És jelenleg, amilyen hírek hozzám elérnek a szakterületemről, olyan fajta lojalitást kér a kormányzat a köztisztviselőktől, ami lehetetlenné tesz egy normális működést. Amikor én a rendszerváltás után a minisztériumban voltam, én a közjónak a képviseletére esküdtem fel, nem a Kormány támogatására. És ez jelentette számomra az alapot, hogy bizonyos kérdésekben megfogalmazzak ellenvéleményt. És ma ez lehetetlen. A zajjal foglakozó barátunk ezért teszi le a lantot. Nem tud olyan munkát végezni, ami a jog alapján, a társadalmi igények alapján és a saját becsülete alapján megfelelő lenne.

Palkó: Amennyire emlékszem, neked az volt a tapasztalatod a Városliget beépítésével kapcsolatban, hogy van egy formális meghallgatás, formális párbeszéd. Kávéznak veled, de utána azt csinálnak, amit akarnak.

Imre: Így van. Nézd a MOL székház esetét is. Módosították a rendezési tervet , hogy az az egy ház 140 méter magas lehessen. Itt összesen négyen emeltek kifogást, Schneller István, Budapest volt főépítésze, az ICOMOS magyar nemzeti bizottság vezetése, a budapesti világörökségi alapítványnak, egy civil szervezetnek a vezetése és jómagam. Az éppen hivatalban levő ember, aki vezette ezt a társas egyeztetést, mint kisiskolást ugráltatott bennünket vagy mondta el, hogy nem értünk sem a joghoz, sem a településtervezéshez. Kis híján megütött a guta, nem bírom, ha hülyének néznek. És szerintem ő meg volt győződve arról, hogy neki igaza van.

Palkó: A Fokoláre mozgalomban „kölcsönösségben és bizalomban bármiről lehessen beszélni”.

Imre: Ezt vágyjuk, de nem mindig sikerül. A néhány évvel ezelőtti kétéves párbeszéd fórummal kapcsolatban jött felszínre az a rémképünk, hogy valami nem egységben történik. Aki úgy érzi, hogy őt nem hallgatták meg vagy meghallgatták, de nem vették figyelembe a véleményét, ezt a kártyát bármikor kijátszhatja. Ez most lehet, hogy ez így nagyon keményen hangzik, de én ezt érzem. És ugyanígy, amikor valaki nincs ott egy megbeszélésen, ahol ott kellene lennie, de valamilyen ok miatt nem tud részt venni, akkor utána a közösen hozott döntést megkérdőjelezi. Hogy ott nem jól közelítették meg a témát, nem egységben döntöttek, vagy tudatlanul döntöttek és így tovább. És jellemez bennünket egy nagyfokú bizonytalanság, hogy bármit is döntünk, az első komolyabb nehézségeknél feladjuk, nem leszünk hűek a döntésünkhöz. Ez talán arra is visszavezethető, hogy a társadalomismeretünk csekély.

Társadalmi szinten is, az a kevés tapasztalat, ami hozzám elér, az is hasonló képet mutat. Vegyük például a szociális város-rehabilitációt. Elindul egy program, nagy a lelkesedés, és két év után, ahogy a lángoló szerelem, az elbódító szerelem kikapcsol, mert nem bírja tovább ezt a drogos állapotot, így bármiféle szervezetben bekövetkeznek ezek a mélypontok, és ezeken nem tudunk túllépni.

Palkó: Figyelem a magyar Fokoláre közösség felállását ebből a szempontból. Azt látom, hogy vannak nagyon markáns véleménynyilvánítók, kevesen, de annál határozottabb hangon, főleg a férfi részről, és sokan vannak, akik hallgatnak. Tehát nincs egy kiegyensúlyozott véleménynyilvánítás. Talán azért is hallgatnak, mert nem tudják, hogy reagáljanak a markáns megnyilvánulásokra. Ez mutatja azt, hogy nem szólal meg mindenki, nem jelenik meg minden vélemény egy adott dologban: Jól látom én ezt?

Imre: Sokszor az a vád ért téged is, engem is, hogy mi vagyunk a fő megmondók és rossz irányba vittük el a közösséget. És hogy túl biztos vagyok magamban, úgy fejezem ki a véleményemet, hogy kvázi nem lehet ellene szólni. Én ezt ugyan másnál érzékelem, de nem tudom, hogy mi a különbség a férfi és a női lélek között, és hogy ez egy alapvető különbség-e vagy pedig csak egy magyarországi sajátosság, amit úgy fogalmazhatnék meg, hogy a női lélek valamilyen módon integráltabb, mint a férfi. Arra gondolok, hogy a női lélek sokkal inkább egy egybefüggő egész, míg a férfinak vannak különböző rekeszei, részei, és elég jól el tudja különíteni magában a családi életet, a munkahelyi életet és így tovább. És ennek a kettősségnek állítólag van szerepe abban, hogy egy férfi nyugodtan kiáll egy szakmai vagy társadalmi kérdésben a hangját hallatni, mert nem gondolja, hogy a belső integritását, személyét ezzel kiadná a nagy nyilvánosság elé, a nők pedig ettől félnek. Talán ez az oka annak, hogy társadalmi kérdésekben az elmúlt években sokkal kevesebb megnyilvánulása volt a mondjuk a női fokolárnak. Gondolok itt az augusztus végi találkozásra a társadalmi helyzetről, vagy a januári fórumra, amikor a Città Nuova került terítékre.

Palkó: Ha visszagondolok, aránylag kevés olyan lehetőség volt a közelmúltban, ahol összefüggően kifejezhettem volna, hogy én mit gondolok. Azzal találtam magam szembe, hogy rengeteg olyan nézetet tulajdonítanak nekem a társaim, amit én nem gondolok. Elterjedt rólam például, hogy én támogatója vagyok a homoszexuálisok házasságának, mert szóba álltam momentumos politikusokkal.

Van e mögött valami olyasmi is, hogy mintha a férfiaknak volna itt Magyarországon a mozgalomban egyfajta identitáskeresése, azt gondolva, hogy volt egy időszak a Műben, ahol a popák irányítása érvényesült, és a popik háttérbe szorultak. Most próbáljuk saját magunkat megfogalmazni, kifejezésre juttatni.

Imre: Lehet. A társadalomban van egy tendencia, gondolok például a Zöldy Pal féle Férfi sátorra vagy Bedő Imrének a férfi klubjára. Ezek a kezdeményezések arra utalnak, hogy a patriarchálisnak nevezett társadalom elmúltával nem találjuk úgymond a helyünket, nincs egy biztonságot adó közeg.

Palkó: Női oldalról pedig éppen az ellenkezőjét érzik. Hazánkat alig érte el a feminizmus hulláma, de most a fiatalabb generációnál megjelenik a „girl power”: női platformokat létrehozni a macsó uralom ellen.